Prevoditelj: Borna Marčac
Nevenka Macolić: ALAT ZA LJUBAVNA PISMA
BOŽE, JEAN-CLAUDE
Bože
Jean-Claude
ja četrnaest
ili tek petnaest
ti već dosta
u trećem desetljeću
sjećaš li se
pozornice:
more
ljeto
la Cote adriatique
turneja "Lada"
moja mađarska
solo točka
s krčagom
u crvenim čizmama
i vrpcom
na pletenicama
ti stalno uokolo
s kamerom u ruci
moje prvo svjesno
zavođenje
možda je bilo
i poljubaca
tvoje pitanje
može li se
ako me odvedeš
nastaviti s nastupima
moj francuski pun rupa
pa onda brzojav
uspuhane mama i baka
pred hotelom
poslije
tvoja neprevediva
i moja nerazumljiva
pisma
Bože
Jean-Claude
to se otada
stalno ponavlja
da li još živiš
tebe pitam
što smo mi to
zapravo htjeli
ÚRISTEN JEAN-CLAUDE
úristen
Jean-Claude
tizennégy vagy csak
tizenöt éves vagyok
s te a harmadik
évtizedben vagy
a színpadra
emlékszel-e:
a tenger
a nyár
la Cote adriatique
a Lado turné
a magyar kancsós
szólójátékom
a piros
csizmában és szalaggal
a fonott
hajamban
te kamerát fogva folyton
köröttem voltál
az első tudatos
csábításom
talán csókok is
ott voltak velünk
a kérdésed
lehet-e
folytatni az előadásokat
ha elvinnél
a franciám lyukas és
aztán a távirat
lihegő anyám meg nagymamám
a hotel előtt
és később
nem fordítható a te
leveled s az enyém nem
érthető
úristen Jean-Claude
az ismétlődik
azóta mindig
te élsz-e még
most kérdezlek
pontosan
mit akartunk
Nevenka Macolić: ALAT ZA LJUBAVNA PISMA
SUDBINA IZ FUSNOTE
voljet ćete me
poslije
kad se poravna
zemlja i naraste
trava
bila sam čudesna
bila sam blistava
zar ne
moje riječi
kretnje
i lice zmije
koja spava
bili ste
zbunjena
zla publika
a ja
po nekom
tajnom ključu
za konjak
sve bolja
ali iz krive
berbe
pa nikad
prava
odlazili ste
lošijima
sa mnom
punjeni
i paljeni
zveckajući na propuhu
mojim ukrasima
i bila vam je teška
gorkoslatka glava
kad biste po još malo
k meni navratili
gledajući ispod oka
sa zvjezdicom za fusnotu*
*voljet ćemo te
jednom
kasnije
SORS A LÁBJEGYZETBŐL
szerettek engem
majd később
amikor a föld
lelapul és a fű
felnő
csodálatos voltam
szikrázó voltam én
ugye
az én szavaim
alvó
kígyó arca és
a lépeim
voltatok
a kusza
rossz közönség
és én
némilyen
titkos konyak
kulcs szerint
egyre jobb
de rossz és soha
nem jó
szüretből
voltam
elmentetek a
rosszabbakhoz
velem
töltött
s égett is
a huzatban csörögvén
az én díszeimmel
s a ti keserédes
fejtek nehéz volt
ha még egy kicsit hozzám
megérkeztetek
titkosan nézegetve a
lábjegyzet jelével*
*szeretünk téged
egyszer
majd később
Nevenka Macolić: ALAT ZA LJUBAVNA PISMA
BLAGOVIJEST
lagat ću
i sve muževe
varati s tobom
tako će biti
ti ipak ne bi
zar ne
moju žestinu
i užurbanost
kao da će
prekipjeti mlijeko
moje pametne
prijateljice u telefonu
čopor posvojene djece
pod nogama
naušnice svuda po kući
i mene
mršavu od sreće
s pjesmama na papirićima
po džepovima
koja te i noću
napastuje u snu
od čega se sastoji
tvoje tijelo
koje mi se vraća
iz svih ogledala
dok se svlačim
od čega zapravo
malo soli
snijega i jaglaca
što mi ono objašnjava
čemu me približava
sve ću muževe
i sve ljubavnike
varati
s tvojim tijelom
na vijeke vjekova
bog nek bude
s tobom
HÍRÜLADÁS
hazudni
s minden férjem majd
megcsalni fogok
veled ez úgy lesz
inkább nem akarsz
ugye
s a hevességem
s a sietségem
sem akarod
mintha túlforrna a tej
a barátnőim
a telefonban akik okosak
az útban levő fogadott
gyerekeket
a szerte az egész lakásban
levő fülbevalókat
az örömtől soványt
papírra írt zsebében álló
verseivel aki
éjjel is álomban
molesztál sem akarod
miből van a te tested
ami visszajön
nekem a mindegyik
tükörből amíg én
leveszem a
ruhám egy csipetnyi
sót s a havat
meg a kankalinvirágot
mi az ami magyarázza
minek közelít engem
minden férjemet
s minden szeretőmet
megcsalok
a te testeddel
örökkön-örökké az
isten legyen
veled
Nevenka Macolić: ALAT ZA LJUBAVNA PISMA
ŠETNJA
ljetos mi je
na ulici prišao s leđa
zavukao ruku
u kosu
pod bluzu
lišćem ljubio obraz
žuti cvijet bacio za naušnicu
i ne bih napisala
što mi je sve
zdvojnoj
šaptao usput
moj zavodnik
vjetar
SÉTA
a múlt nyáron
hátulról érkezett az utcán
hajamba, blúz alá
nyútotta
a kezét
lombbal csókolta arcom
sárga virágot dobott a fülbevalómra
s nem írnám meg még azt, hogy
mit suttogott
nekem
útközben menet
a csábítóm
a szél